Szerencse szimbólumok múltja és jelene

Mióta ember él ezen a világon, azóta vannak vele hiedelmei is. A hiedelmek olyan hitek, gondolatok, amelyek az ember sorsának fordulását hivatottak magyarázni. A természethez kötött, legtöbb esetben megmagyarázhatatlan események kapcsán beszélhetünk hiedelmekről, babonáról. A régi időkben, főleg a tanulatlan közember érezhette gyakran úgy, hogy események sora vagy kedvező hatással van életére, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is kedvezőtlenek a körülmények a mindennapjainak alakulásában.

Megfigyeléseket végeztek és levontak bizonyos következtetéseket, mindenféle tudományos alapot, vagy logikai rugalmasságot mellőzve. 

A munkás mindennapok, amik gyakran nélkülözésben, járványokban, háborúkban tarkítottak voltak, arra sarkallták az embereket, hogy tehetetlenségükben mentegessék saját magukat, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan azt eltervezték, vagy valamilyen magyarázattal szolgáljanak környezetük számára, ha sorsuk pozitív fordulatot vett. Megszületett hát a “szerencse” fogalma.

Szerencse a szerencsétlenségben

Ám az emberi gondolkodás bináris. Mindíg mindenből kellőnek kell lennie az egyensúly érdekében: ha létezik a jó, létezik a gonosz, ha van fehér, lennie kell feketének is. Ilyen az emberi természet, így képes az ember elfogadni dolgokat. Ha lett szerencse, ki kellett találni a szerencsétlenséget is.

Hősők és egyéb karakterek

Minden nép hiedelemvilága gazdag babonában. A régmúlt idők nagy korszakai olyan éles ellentétekről költöttek meséket, gyakran tanító szándékkal, melyekben az egyszerű embertől a leghatalmasabb királyokig vagy meglelték szerencséjüket és vele a boldog élet kulcsát, vagy örök szerencsétlenségben tipródtak. Megteremtették az abszolút pozitív hőst, a “szerencse fiát”, és a mindig komor, rosszalló, elégedetlen alakot, akit “még az ág is húz”.

Hitek és Vallások

Olykor egész hitek és vallások épültek a szerencse fogalma köré, mint az ókori Egyiptomban a több ezer évig virágzó államvallás, vagy a zsidók hitében a Kabbala. Ezek pedig megalkották a szerencse szimbólumok hihetetlenül sokszínű világát.

A szerencse szimbólumok világa hatalmas, egyre csak táguló világ. Ahogy haladt a történelem szekere, lassan, de biztosan gyarapodó újítások tarkították útját. Eszközök jelentek meg a mindennapi használatban, a szükségletek új találmányokat szültek, de a megrögzött babonaság maradt. Csak adaptálódott néha egy-egy keveset. Így bővült a szerencse szimbólumok panoptikuma is, lassan a természetben előforduló motívumok mellé befurakodtak a mindennapokban használt eszközök is a babonákba.

Babonás emberek

Nem kell néprajz-tudósnak lennünk ahhoz, hogy, ha picit elgondolkodunk, ne tudnánk szerencse szimbólumok talán tucatjait felsorolni. Biztosan mindenkinek volt egy keresztvetegetős nagyanyja, egy köpködős nagyapja, vagy valami hasonló babonás régi rokona, akinél élőben tapasztalta ezt a fajta folklórt. Ha meg is mosolyogtatja az embert az effajta viselkedés, sosem gondolunk túl rosszallón ezekre a személyekre, inkább csak elfogadjuk őket olyannak, amilyenek.

De a múlt idő használata mégsem helyénvaló, hiszen a mindennapok ugyanolyan hiedelmekkel és szerencse szimbólumok sokaságával vannak teli, mint a régi szép időkben. Igaz, lehet, hogy manapság inkább kicsit szégyenli, aki babonás, ennyit változott csak a történet.

A szimbolika eredetéről

Ha szerencse szimbólumok felsorolása lenne a feladatunk, nagyon mélyen kellene visszamennünk az időben, hogy történelmileg pontosak és hiánytalanok maradjunk, ezért én nem is kísérlek meg az alábbiakban efféle hibába esni. Maradok a ma is használatos szerencse szimbólumok közül való szemezgetésnél. És a “ma” alatt Fortuna istennő, Jupiter legidősebb lányának kitalálása óta eltelt időre gondolok. A Római világban hatalmas támasza volt a plebsznek és a katonáknak egyaránt Fortuna, aki hol a kegyeibe fogadott valakit, hol elfordult tőle. Nevének eredete viszont sokkal ősibb, etruszk. Vortumna, ami annyit tesz: a lány, aki évente fordul meg, utalván itt arra, hogy a  mezőgazdaságban, régen, mekkora hatással bírt a szerencsés időjárás a termésre, és ezáltal az emberek életére.

Ha visszatérünk a mába, észrevesszük, hogy rengeteg olyan jel maradt fenn, ami ősibb eredetű, mint azt gondolnánk.

Ha csak Egyiptomból maradt szimbólumok között kutatunk, rájövünk, hogy a szerencsét hozó amulettek, talizmánok máig léteznek. Ankh, az örök élet kulcsa, a mindent látó Hórusz szem, a szkarabeusz, de még a macska is szerencséhez köthető.

A Kabbala rengeteg hozamánya közül ott a: Hamsa kéz, csuklón hordott piros madzag, tenyér vakarás, hát mögé szórt és kiborult só, törött tükör.

Persze, nem mondunk semmi újdonságot azzal sem, ha négylevelű hóheréről, lópatkóról, nyúllábról, vagy hétpöttyű piros katicáról beszélünk. Koboldok, cigánygyerek, kéményseprők és a gombunk fogdosása, mind-mind ilyen szimbólumok, és ezeket mindenki ismeri.

A számmisztika fontos szerepe a szerencsénk, vagy éppen a jövendőnk megjóslásában szintén hatalmas jelentősséggel bír. Gondoljunk csak a 13-as számra! Vagy a péntek 13-ra! Minden amatőr babonás tudja, hogy, ha egy hónap első napja vasárnapra esik, a 13-a biztosan péntek lesz.

Számmisztika és jövendő mondás

A világban több helyen a magasabb épületek liftjeiben nincs 13. emelet feltüntetve, az emberek nem vásárolnak 13 darabot semmiből, csapatjátékokban mellőzik a 13-ast, vagy várótermekben ki sem osztják a 13-as sorszámot.

A számokkal kapcsolatos hiedelmek nem állnak meg egy számnál. Példa: a 3, a 7, a 9 általában szerencsét hoz, főként a mesékben. Ilyenek a: 3 szegény legény, akik elindulnak szerencsét próbálni, a 3 kismalac, a hétfejű vagy kilencfejű sárkány, a 7 kisgida, a 7 törpe és hasonlók.

További példák számmisztikában: a fektetett 8-as, azaz a végtelen szimbóluma, vagy a Tarot kártyában használatos számok.

Ázsia, főleg Tibet és Kína a szerencsével kapcsolatos ősi hiedelmek egyik szuperhatalma. Míg a kobold, törpe, manó és a négylevelű lóhere ír babolákból ered, az ázsiaiak szerencsével kapcsolatos hiedelmének számos példája ismeretes világszerte. Ilyenek a: szerencsesüti, Jin-jang, fehér elefánt, kövér Buddha és többek között a Maneki-neko macska. Kínában, specifikusan, minden szerencsét hoz, ami piros-arany színű. Például Hong Kong egyik fő exportja Kína felé a magánszemélyek által sokáig a Ferrero Rocher volt.

Ma is élő hagyományok

Lenyűgöző, hogy az emberek mit meg nem tesznek, hogy bevonzzák a szerencsét. Nem csak sorsjegyek és különböző szerencsejáték iparágak épülnek erre a jelenségre manapság, hanem szokásokat is felveszünk, hogy bevonzzuk a szerencsénket, vagy elkerüljük a szerencsétlenséget. Például, ha viszket a tenyerünk, megvakarjuk és azt mondjuk: apád-anyád idejöjjön, ha pénzt kapunk, jósoltatunk, háromszor köpünk, hogy meg ne igézzenek, talizmánokat hordunk magunkkal, és újévkor nem takarítunk, nem visszük ki a szemetet. De újévi malackodás ide vagy oda, nem lépünk át nagy gödröket, kerüljük a fekete macskákat, nem megyünk át létra alatt, de mégsem vet bennünket szét az ideg, ha kakiba lépünk. Fura szokások, mondhatni, de mind-mind ismert és nagyjából hallgatólagosan nagy körben elfogadott.

Mióta a Római Birodalomban Fortunához imádkoztak, azt is tudjuk, hogy a szerencse árucikk. Egy apró áldozat, egy kisebb adomány a perselybe, és nyugodtabb szívvel vághatunk bele ügyes-bajos dolgaink intézésébe.

A bölcsesség mindenekfelett

A teljesség igényével és, hogy a történet kerek legyen, meg kell emlékeznünk még a nagy bölcseletekről, amik a szerencséhez kötődnek. Közmondások százait ismerjük, amiket mind a szerencséhez kötünk. Ilyenek szólnak a szerencse kovácsolásáról, elvetett kockákról, vissza nem fordítható patakokról, és hasonlókról, de inkább hadd ne menjek ezekbe most részletesebben bele.

Ugyancsak régi találmány az a szlogen is, hogy a szerencse forgandó. A szerencse és játék, mint olyan, régmúlt idők óta kéz a kézben jár, amiről szintén rengeteget mesélhetnénk. De ez egy teljesen más történet.